Az élet nem állt meg, a csend ellenére sem
A csöndes hétköznapokban is folyik a szorgos munka a Cserkúti Szárnyasok tájékán.
A betegen vásárolt Brahmak meggyógyultak. Ugyan szükség volt némi antibiotikumra és maximális odafigyelésre, de megérte!
A róka is itt jár nap, mint nap, egyre közelebb merészkedik, de úgy tűnik Buksi kutyánk szőre amit a kerítésre aggattunk hatásos. Már biztos, hogy Buksi szőre idén is nyírásra kerül. Ugyan azt tartják, hogy a puli szőrét nem szabad levágni. Mi azonban minden évben egyszer tavasszal, vágtuk a szőrét kicsi kora óta. Mondanom sem kell, az önérzete sérül, egy egy ilyen alkalommal, de aztán nagyon jól tűri a tikkasztó nyarat és a különböző élősködőknek sincs megfelelő otthon a kis bundában. Sajnos annyi időm nincs, hogy az amúgy gyönyörű szőrzetet gondosan ápoljam, sodorgassam, hogy igazán szépséges küllemet kapjon, így maradunk a bevált módszernél, most már a róka távol tartása miatt is.
Tény, mióta a kutyaszőr ott virít a kerítésen a róka körbe jár minket, de az udvarba még nem jött be.
Hogy meddig tartja távol a rókát ez jó kérdés.... (gondolok itt az esőzésre, hóra, szélre ami kivonja a szagokat a szőrből).
A napokban kényszervágásra ítéltetett egy fiatal, 10 hónapos Baranyai Tájfajta tyúkocska. (Nagyon erőlködött, hogy kitojjon egy tojást, aminek még nem volt meszes héja. A feneke kibukott, a még félkész tojással együtt.)
Na és ha már az elmúlás szóba került, az életről is be kell számolnom!
Szándékosan tartogattam az írás végére, csak hogy az élet zárhassa a cikket! :)
Az első keltetés a vége felé jár.
Sokat olvasgattam a keltetésről, és megoszlottak a vélemények, a hőfok, a pára tartalom, a forgatás, és mennyiszer forgassunk témakörökben, de abban is, hogy melyik keltetőgép az ideális.
Kérdezgettem ismerősöket, barátokat, akik már régóta csinálják, de az eredmény ugyan az volt, mint az olvasásnál - nem egyeztek a vélemények, mindenkinek más volt a legtutibb, a legjobban bevált. Hiába, ahány ház annyi szokás, annyi ember, annyi bevált módszer.
Én még midig nagyon szeretném, ha az egyik tyúkocskám egyszer csak úgy döntene, hogy tyúkanyó kíván lenni, és megkotlik életre hívva ezzel a pihegombócokat.
De amíg ez nem történik meg, addig a legegyszerűbb elektromos keltetőgépeket használom.
Mint már írtam egy korábbi cikkben, (részletek a kezdetekről itt olvasható) én napjában kétszer forgatom a tojásokat. A lámpázást többször is elvégeztem, mert nagyon újszerű volt számunkra az élmény, és a lelkemnek jól eset látni, ahogy fejlődnek napról napra a csibék. Arról nem is beszélve, hogy láttam közben a fiaim szemét, és száját, ahogy elképednek a teremtés eme várandós szakaszán, hogy mit is jelent az ÉLET valójában!
Azt hiszem, a postán való utazás nem tesz jót a tenyésztojásoknak. 60 db tojásból ugyanis 37 db maradt a keltetőben. Még az is lehet, hogy az én tapasztalatlanságomnak is köszönhető ez az arány.
De a lényeg úgy is az, ami maradt, - akik életben vannak, s maradnak!
Már csak pár nap, és érkeznek a legkisebbek, a Farm Color naposcsibék.
Mivel az utolsó napokat élik a keltetőben, így a páratartalmat növelni kezdtem. Eleinte úgy, hogy víz mennyiségét növeltem a tálcában, majd a szellőzőnyílások méretét csökkentettem. Most pedig forgatásnál spriccelek még vizet a keltetőbe.
Ahogy közeledik a nagy nap, úgy válok egyre izgatottabbá és készülődök az érkezésükre.
A helyüket tervezgetem, készítem, gondoskodok a kukoricadaráról, a vitaminról (Jolovit vagy Jolomax) amit az első napokban adni szoktam nekik.
Startra kész állapotba kerül lassan minden körülöttük.
Az érkezésükkel, a következő keltetés is tervezésre került. Baranyai Tájfajta és Marans fekete-rezes állomány kerül a keltetőbe.
Naposcsibére előrendelést felveszünk.
